4. Nagytestű Állatok

Barnamedve
A medvefélék (Ursidae) családjának legelterjedtebb faja, a ragadozók rendjének egyik legnagyobb termetű szárazföldi állata. urópában korábban általánosan elterjedt volt, de napjainkra néhány magasabb hegységbe szorult vissza, kivéve a mi vidékünket, ahol igen nagy számban fordulnak elő. Teste 1–2,8 méter hosszú, tömege ennek megfelelően akár 3-400 kg is lehet. Színe a halványtól a sötétbarnáig változik, fejformája a kerek tompa, „mackós” arctól a hosszú, elnyújtott, kutyára hasonlító pofáig változik.

Szürke Farkas
Ez a ragadozó ugyancsak a kutyafélék családjába tartozó faj. Észak-Amerika és Eurázsia északi területeinek meghatározó csúcsragadozója. Mivel az ember a föld számos pontjáról már teljesen kiszorította, ezért jelenleg a legtöbb élőhelyén védett: több alfaja szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján. A nőstények testtömege 12–55 kg, a hímeké 15–86 kg közötti. Testhossza 1,0–1,6 m, amihez hozzájön még a 29–50 cm-es farok. Szőrzete Európában általában szürkésbarna. Szaglása és hallása egyaránt kitűnő. Izomzata, tüdeje és szíve kiválóan alkalmazkodott a zsákmány üldözéséhez: rövid távon sebessége eléri a 60–70 km/órát, és eközben akár 4–5 métereseket is ugorhat. Rendkívül szervezett szociális csoportokban, úgynevezett falkákban él.

Vörös Róka
A rókák a ragadozók (Carnivora) rendjén belül a kutyafélék (Canidae) családjának rövidlábú képviselői. A róka név alatt gyakran a legismertebb vörös rókát értjük.   Igen elterjedt szárazföldi ragadozó. Megtaláljuk az északi sarkkörtől kezdve egészen a mediterrán vidékekig. Az általában vöröses-sárgás barna színű, leginkább magányosan élő és vadászó vörös róka testhossza 45–90 cm, farokhossza 30–55 cm, testtömege 3–14 kg. Kotoréknak nevezett lakóhelyét elővigyázatosan választja meg. A fiatal őztől a bogarakig minden állatra vadászik, de elhullott állatokat is elfogyaszt.

Vaddisznó
Ez az emlős a párosujjú patások rendjébe, ezen belül a disznófélék családjába tartozik. Élőhelyét tekintve tágtűrésű. Csak a búvóhely nélküli, teljesen nyílt területeket és a hegyek magas részeit kerüli. Annak ellenére, hogy vadászatuk Európában mindenütt megengedett és intenzív, a vaddisznó-állományok terjeszkedése, növekedése és az ebből eredő – főleg mezőgazdasági – kártétele növekszik. A legkedvezőbbek élőhely számára a nedves talajú lombos és elegyes erdők, ahol könnyen túrhat táplálék után, de fontos számára a nagy őszi tölgy- és bükkmakktermés is. Testhossza 90-200 centiméter, farka vékony, 15–40 cm hosszú, marmagassága 55-110 centiméter, testtömege 50-190 kg. Családi közösségekben, csapatokban jár, ezt kondának nevezzük.

Európai Őz
Ez a párosujjú patás, a szarvasfélék családjába tartozó faj, mely mely Európa nagy részén és Kis-Ázsiában fordul elő. A domb- és hegyvidéki, erdősültebb területeken élnek nagyobb állományai. Az őz hímje a bak, nősténye a suta, az őzek szaporulatának a neve bakgida illetve sutagida. Az őz testhossza 95-135 centiméter, farka nagyon rövid, mindössze néhány cm, testsúlya 15-30 kg. A bakokat kis agancsuk alapján egyértelműen fel lehet ismerni. Az őz vörhenyesbarna nyári bundáját, télen szürkésbarnára cseréli fel. A gidák „gyerekruhája” fehér és fekete foltokkal mintázott, később világosvörös-barnás színűre változik. Az őz nyáron jellemzően magányosan, vagy kis családi csoportokban él, például suta az őzgidáival; ősztől tavaszig azonban kisebb-nagyobb csapatokat formálnak.

Eurázsiai Hód
Eurázsia legnagyobb, jellegzetes rágcsálófaja, amely kiválóan alkalmazkodott a vízi életmódhoz. Élőhelye a fás vízpart. Főleg a kis vízfolyásokon épít gátakat, hogy a földbe ásott kotorék bejáratát víz alatt tartsa. Testtömege 20–35 kg, testhossza 75 cm-től egy méterig terjedhet, amihez 30–40 cm, lapos, pikkelyes farok csatlakozik. Barna bundája tömött, selymes és vízhatlan, szemei és fülei kicsik, orrát és fülét bőrlebennyel el tudja zárni a víz alatt. Hátsó lábain úszóhártya köti össze ujjait. Első számú természetes ellensége a szürke farkas.